A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb Nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen esélyem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése