2011. szeptember 10., szombat

Kicsit :-(

Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed,
Amikor a szemedbe nézek, kiderül,
Hogy ki az, ki marad, ki menekül,
S ki tartozik hozzám,
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz, és én is, de cudarul.

A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.

Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A szerelem okozta kínok nem mérhetők a magányosság okozta bánathoz.

Amikor kiűztem magamból a Másikat, végre újra megszólalt a szívem. Azt mondta, hogy a gátat átszakította az áradat, hogy minden irányból süvít a szél, s hogy boldog, amiért újra hallgatok rá.

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése